Macskamentôk akcióban - Cicagazdikeresô Társaság

Kis csapatunk magánerôbôl, magánpénzbôl, szabadidejében foglalkozik macskamentéssel. 2007 tavasza óta vagyunk együtt, a tavalyi évben több, mint 150 cicát adtunk gazdihoz. Zömében Budapesten és környékén tevékenykedünk. Itt az ideje egy olyan felületet nyitni, ahol barátaink, ismerôseink, támogatóink értesülhetnek a napi fejleményekrôl :)

2008. nov. 28.

This is the beginning of a beautiful friendship

2008. nov. 28. 22:30, a bejegyzést Janina írta | még nincsenek kommentek
Kategóriák: macskatartás

Vagyis egy gyönyörű barátság kezdete. Az első közös napunk.

Őszintén irigyelni tudom azokat, akik éppen hazaviszik az első cicájukat, hiszen ez az egyik legizgalmasabb része a macskatartásnak. Nem árt azonban felkészülni rá, mind a macsek, mind a gazdi szempontjából, sok kellemetlenséget kerülhetünk el vele. Tehát: mit tegyünk és mire számítsunk?

A cica szempontjából:
Fontos tudni, hogy a legtöbb macska traumaként éli meg a környezetváltozást, főleg a kölyök, amelyiket éppen az alomból, a testvérei, az anyja mellől hozott el. Idegen helyre kerül, ismeretlen a lakás, ismeretlen Ön, a család. Természetes, hogyha meg van ijedve. Időt kell neki adni, hogy felfedezze az új környezetét. Körbe fog járni, megszaglászik mindent, felderíti a terepet, az is lehet, hogy elbújik. Adjon neki időt! Macskája válogatja, melyik mennyire gyorsan nyugszik meg, de általában elég hamar feltalálják magukat. Ekkor mutassa meg neki, hogy hol találja az ételt, a vizet és az almosládát. Játsszon vele, foglalkozzon vele, ez az első időszak arról szól, hogy megismerjék egymást.
Ha más állattal kell összeszoktatni:
Kétféle módszer van, az egyik az, hogy néhány napig külön helyiségben van a két állat, hallják, érzik egymás jelenlétét. Ha kicseréli az alvós pokrócukat, játékukat, egymás szagát is felfedezik, majd óvatosan össze lehet őket engedni. Bevallom, én az eddigi összeszoktatásoknál (macska-macska, kutya-macska) mindig a másik megoldást, a mélyvizet választottam. A megérkezés pillanatától együtt voltak az állatok és semmi komolyabb probléma nem volt. Persze ha az új jövevényt bántja a régi, akkor az előző módszerhez kell folyamodni és utóbbi esetben is legalább 3-4 napig nem szabad őket felügyelet nélkül hagyni. A macskák esetében - territoriális állatok lévén - teljesen természetes, hogy nem tolerálják a "betolakodót", így a minimum amire számítani lehet, az a heves fújkálás. És bizony előfordulhat, hogy ez hetekig eltart (minden komolyabb atrocitás nélkül). Nálunk a legutóbbi ilyen esetben két hónapig (!) tartott, míg a főnökasszony elfogadta az új cicát. Nem bántotta, de állandóan fújt rá és messziről elkerülte. Ugyanakkor megható volt látni, ahogy a kicsi folyamatosan közeledni próbált hozzá: nem tolakodott, de egyáltalán nem félt tőle. A kitartásának pedig meglett az eredménye:

Szóval nem kell megijedni, ha még egy hét után sem bújnak össze aludni.

A gazdi szempontjai:
No, ez egy kicsit keményebb dió, főleg, ha valaki kezdő macskatartó. Először is: készüljön fel rá, hogy egy független, öntörvényű kis lényt fogad be az otthonába. Soha nem fogja megtanulni az "ül" és a "helyedre" parancsszavakat, ellenben ő is nagyon sok kompromisszumra hajlandó az együttélés érdekében. Ez azonban idő és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. A macskák nevelésénél a legfontosabba következetesség. Ha pl. nem akarja, hogy az ágyában aludjon, akkor ezt egyszer se engedje meg neki! Egy viszont biztos: kevés macskát láttam, amelyiket a földön lehetett volna tartani. Tehát a cicája fel fog ugrálni a polcokra, a szekrények tetejére. Én személy szerint úgy gondolom, ez annyira a lényük része, hogy szívtelenség ettől eltiltani őket... Engedjen inkább ön és pakoljon el minden olyan tárgyat, amelyet félt. Mert arra mérget vehet, hogy AZT fogja leverni :) Ha a macsek rosszat csinál, ne üsse meg, nem fogja érteni! Folyamodjon inkább az anyacica módszeréhez: fújjon rá erősen, amolyan macskamódra, vagy rángassa meg a nyakbőrét, ez általában beválik.
Visszatérve a felkészülésre: talája ki, hol fog a cica enni és a dolgát végezni (lehetőleg ne egymás közelében legyen, Ön sem a vécében ebédel), ezek a helyek pedig legyenek fixek. Gombot, fonalat, tűt, gyógyszert zárjon el. Nézzen utána, van-e olyan szobanövénye, amelyik mérgező és attól - ha fájó szívvel is - váljon meg, ha a cic rágcsálja. A növények földjére érdemes nagyobb köveket rakni, így nem tudja kikotorni. Ha nem állít be egy kaparófát, akkor bizony a bútorokon fogja a macsek a karmait koptatni. És ami még nagyon fontos: ha magasabb emeleten van a lakás, az ablakokra (vagy legalább egyre, amelyikkel szellőztet) kerüljön szúnyogháló, mert akármennyire is hihetetlen, sok macska végezte már úgy, hogy kiesett a hatodikról :(
Idővel rá fog állni a szeme, hogy mire kell figyelni. Gondoljon mindig arra, hogy ezeknek a kis állatoknak semmi veszélyérzete nincsen, ellenben borzasztó kíváncsiak. És sajnos nincsen 9 életük.

Remélem, hasznos lesz ez a kis írás és mind a cica, mind a gazdi könnyebben fogja átvészelni az első közös napokat.

 

2008. okt. 8.

VÉGRE!!!

2008. okt. 8. 10:13, a bejegyzést Janina írta | még nincsenek kommentek

Végre letöltendő fogházbüntetést kapott egy állatkínzó!!!

A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság ítéletével állatkínzás vétsége miatt 5 hónap végrehajtandó fogházbüntetésre ítélt egy férfit, aki a telkén megkötve tartott egy kutyát, azonban az állatot eleinte csak ritkán - hetente egyszer - etette, majd később nem adott neki sem enni, sem inni, ennek következtében a kutya éhen halt. A bíróság az ítélet meghozatalakor súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott az állatnak hosszan tartó szenvedést okozott, továbbá a hasonló bűncselekmények elszaporodottságát. A vádlott az ítélet ellen fellebbezett, azonban a Fővárosi Bíróság másodfokon eljárva helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, határozatában kiemelve azt, hogy a büntetéskiszabás során nem hagyhatók figyelmen kívül az állat tartásának körülményei sem, amelyek akkor is mélységesen elítélendők, ha a kutya gazdája az állat minimális gondozását ellátja. A határozat indokolása szerint a fedél nélkül tartott, rövid láncra kötött, napokig ellátatlan, az időjárás viszontagságainak kitett kutya már élete során is komoly szenvedésnek volt kitéve, amely a vádlott mulasztására volt visszavezethető. Az ítélet jogerős, így a vádlottnak be kell vonulnia, és le kell töltenie a kiszabott 5 hónapos fogházbüntetést.

Forrás: Zöld Zebra
www.zoldzebra.hu

2008. szept. 23.

Whiskas cicát szeretnék minél olcsóbban...

2008. szept. 23. 13:30, a bejegyzést Janina írta | 2 komment
Kategóriák: állatvédelem

... de ha lehet, ajándékba, törzskönyv nem fontos.

Aki böngészett már macskás hidetéseket a neten, az tudja, hogy ilyenek tömkelegével találhatók. De mi is a probléma ezzel? Hiszen a legtöbben azt mondják, hogy "nem tenyészteni akarom, csak szeretni" és persze ez érthető is. Sokan vannak úgy vele, hogy megtetszik nekik egy fajta, de amikor megtudják mennyibe kerül, elrettennek az összeg hallatán. Ilyenkor a következő három lehetőség áll előttük: az első, hogy összegyűjtik rá a pénzt, a második hogy inkább lemondanak róla és választanak egy házicicát (hiszen úgyis csak szeretni fogják, nem tenyészteni...). Idáig nincs is semmi gond. A probléma ott kezdődik, amikor feladnak egy, a fentihez hasonló hirdetést. Miért is? Mert aki olcsón (fele-negyed áron), törzskönyv nélkül árul fajtatiszta macskát, azt úgy hívjuk, hogy szaporító. 

De akkor nézzük meg, hogy mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között? Miért vannak ekkora árkülönbségek?

A tenyésztő a fajta iránt elkötelezett, igazi macskaszerető ember. Ő a macskái jólétét tartja szem előtt. Az a fontos neki, hogy 1. egészséges és 2. a fajtastandardnak megfelelő utódok szülessenek. Ezért először is az egész állománya rendszeresen szűrve van a fertőző és örökletes (a már korábban említett, többnyire gyógyíthatatlan) betegségekre, ezt papírokkal tudja igazolni, másodszor pedig gondosan kiválasztja, hogy melyik nőstényt melyik kandúrral pároztatja - az ugyanis nem tenyésztő, aki csak összeenged két, különböző nemű macskát!! Rendszeresen jár kiállításokra, ahol visszaigazolást kap róla, hogy jó irányba fejlődik-e a tenyészete és egy évben maximum 1-2 almot hoz le egy nősténytől. Amelyik macskájáról kiderül, hogy nem megfelelőek az utódai, azt ivartalaníttatja. Az állatok oltva vannak és nem ad el kismacskát oltás, törzskönyv és örökbefogadási szerződés nélkül, 12 hetes kor alatt! A leendő gazdit alaposan kifaggatja, mert fontos neki, hogy hova kerül a nála született kiscica, és többnyire a későbbiekben is kapcsolatot tart a gazdival. A kiscica egészségi állapotára legalább fél év garanciát vállal és kötelezi a gazdit az ivartalanításra, hacsak az nem tenyésztésre vásárolt kölyköt tőle. Mert itt van a másik tévedés: egy kedvencnek és egy tenyésztésre vásárolt macska ára között elég nagy különbség van. Maradjunk csak a brit (Whiskas) fajta eseténél: egy kölyök ára 70-100 ezer forint között kezdődik, de vele (elméletileg) nem lehet(ne) tenyészteni, mert a külseje nem teljesen a standardnak megfelelő (pl. füle állása, testfelépítése, stb) - higgye el, ezt egy tenyésztő látja, még ha Ön nem is! Egy kiváló vérvonalú, tenyésztésre alkalmas egyed ára minimum a háromszorosa ennek... És akkor most el lehet kezdeni gondolkozni, miért is kerül ennyibe egy kölyök egy tenyésztőtől. Számoljunk: megvásárolni a tenyészet alapját képző példányokat; oltatni, szűrni őket; kiváló minőségű táppal etetni őket; kiállításra járni velük; a kölykökre mindezt újra rákölteni - a törzskönyv a maga 2500 forintjával a legkisebb költség, tehát belátható, hogy nem emiatt kérnek a tenyésztők ekkora összeget! Maga a kenel kialakítása sem olcsó mulatság, hiszen a fentiek alapján belátható, hogy az ivaros nőstényeket és kandúrokat külön kell tartani, és nem mindegy, milyen körülmények között. Azt is szeretném itt leírni, amit egy neves tenyésztő tollából olvastam, hogy ez bizony egy drága hobbi és csöppet sem nyereséges vállalkozás. Ő legalábbis azt írja, hogy senkit sem ismer, aki ebből gazdagodott volna meg, mert ezeket a nem kis összegeket újra és újra bele kell tenni a tenyésztésbe, a kölykökből befolyó összeg pedig bizony épp hogy fedezi a kiadásokat, ha egyáltalán...

A szaporító anyagi haszonszerzésből pároztat össze ismeretlen felmenőjű, ki tudja honnan származó, milyen egészségi állapotú macskákat, azért, mert ön olcsón szeretne fajtatiszta kiscicát venni! Igen, jól olvasta, a szaporítókat azok az emberek tartják fenn, éltetik, akik nem tudnak, vagy leginkább nem akarnak ilyen nagy összeget kiadni egy macskáért. Minden egyes ilyen hirdetés, minden újabb vevő megerősíti a szaporítókat abban, hogy tovább folytassák a pénzszerzésnek ezt a kegyetlen és lelketlen formáját. A szaporítót ugyanis a legkevésbé sem érdekli az állat jóléte, csak azt látja, hogy mennyien keresnek Whiskas cicát olcsón. Nosza, beszerez egy nőstényt (szintén szaporítótól) és addig elleti, ameddig az a szerencsétlen bírja, utána ezek az állatok az utcán vagy a sintértelepen végzik - hacsak bele nem pusztulnak előbb. (Itt szeretném megemlíteni, csak példaképpen azt a himalája perzsa nőstényt, amelyiket úgy dobtak ki ellés közben, hogy egy kiscica még félig kilógott belőle. Ő is egy szaporító áldozata...). Az állatokkal egy csöppet sem törődik, hiszen azok csak az ő pénztermelő gépei, semmilyen oltást nem adat be, ha betegek, nem költ rájuk, nem kezelteti őket. Az anyát szívbaj nélkül visszapároztatja a kölykével. Amikor ön ilyen helyről vesz macskát, akkor állatok tárgyként való kihasználását, és ki merem jelenteni: állatok kínzását támogatja.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy itt is érvényes az örök mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve. Járhat pl. úgy, hogy a ragdollnak vásárolt macskáról később kiderül, hogy nem ragdoll, hanem keverék. De ez még a jobbik eset (bár keveréket ingyen is kaphatott volna...), a rosszabbik az, amikor a szaporítótól vásárolt kismacska néhány hónap múlva megbetegszik és hiába költ rá több tízezer forintot, a vételár többszörösét, az állat elpusztul. És csöppet sem mellékes, hogy Ön nyilván megszerette ezt a kis állatot, így az elvesztése nagy traumaként fogja érni. Ne ez legyen a tanulópénze! 
Persze mondhatja, hogy ez egy házicica esetében is előfordulhat, de felhívnám arra a figyelmet, hogy a macskák fertőző, végzetes betegségei leginkább ott fordulnak elő, ahol sok egyed él együtt, szoros közelségben - ezért ajánlott olyan helyről venni macskát, ahol az állomány oltva és szűrve van. 

És miről ismerhető fel egy szaporító? Először is: hozzávetőleg 40 ezer forint alatt Ön semmilyen fajmacskát nem fog kapni tisztességes tenyésztőtől (itt kezdődik a legismertebb két fajta, a sziámi és perzsa macskák ára)! Másodszor: az oltatlan, törzskönyv nélküli, 6-7 hetes korban elvihető kismacskák biztosan szaporítótól származnak! Egy szaporító tudja, hogy sokba kerül etetni és tartani a kismacskákat, ezért minél előbb meg akar tőlük szabadulni. Ráadásul foglalják a helyet és ha elpusztulnak nála, akkor nincs pénze belőlük...
Ha elmegy látogatóba és azt tapasztalja, hogy az állatok félősek, levertek, betegnek látszanak, elhanyagoltak és a lakásban iszonyú bűz terjeng, akkor biztos, hogy nem jó helyen jár cicavásárlás szempontjából... Ajánlom továbbá mindenki figyemébe a http://olcsokutya.uw.hu/ oldalt (ami ugyan kutyás, de ebből a szempontból ez mindegy), azon belül is a Mikor nem tenyésztő a tenyésztő? írást, ahol nagyszerűen össze van foglalva és egymással szembeállítva mit mond egy tenyésztő és mit egy szaporító a leendő gazdinak.

Végül pedig kérem Önt, ha nem tud megfizetni egy brit (sziámi, perzsa, birman, ragdoll, stb.) macskát, inkább válasszon egy házicicát, fogadjon be egy rászorulót. Hiszen ha igazán szereti ezeket a csodálatos állatokat, nem akarhat magának olyan kedvencet, aki más macskák szenvedése árán született és nem akarhatja az érte fizetett pénzzel ezt az állatkínzó "iparágat" támogatni!

2008. szept. 11.

Becsekk

2008. szept. 11. 0:21, a bejegyzést Janina írta | 2 komment
Kategóriák: hírek

Elnézést kérek mindenkitől aki olvassa a blogot, hogy ilyen régen nem jelentkeztem. Az az igazság, hogy mostanában iszonyatosan nagyon el vagyok havazva (csak nézz rá a bejegyzés időpontjára... :) ). Pedig van egy téma, ami már régóta aktuális lenne, és egyre jobban érik, viszont elég nagy lélegzetű, időt kell rá szánni... konkrétan a szaporítókról szeretnék írni legközelebb. És ami miatt érdekes lesz, hogy olyan szempontokat is fel fogok vetni, ami talán nem köztudott. Úgyhogy remélem, jár még erre valaki, igyekszem a jövő héten összehozni.

Kitartás! ;)

2008. aug. 15.

Támogatóink

2008. aug. 15. 11:15, a bejegyzést Janina írta | még nincsenek kommentek
Kategóriák: Cicagazdikereső Társaság

Szeretnék most néhány szót ejteni azokról az emberekrôl, cégekrôl, szervezetekrôl, akik segítik a munkánkat. Írjuk magunkról, hogy mindent önerôbôl oldunk meg, de ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert nem szabad elfeledkezni azokról, akik a háttérben így vagy úgy, de támogatnak minket.

Elôször is: a Rex Alapítványnak és Dr. Bíró Ferenc állatorvosnak (Elérhetősége: 0630/200-34-45, 0626/361-189, Centrum Állatorvosi rendelő, 2083. Solymár, Terstyánszky u. PEMU üzletsor, 1-számú üzlet) nagyon hálásak vagyunk, hogy segítenek nekünk az ivartalanításokban!

Aztán: a Ziegler Állateledel boltokban (1035 Bp., Raktár u. 52. és 2094 Budakeszi, Kossuth Lajos u. 3.) kihelyezett tápgyûjtô dobozok jelentôsen hozzájárulnak a mentettjeink etetéséhez. Köszönet nekik, és természetesen azoknak, akik a konzerveket a dobozokba teszik :)

A Találtcica és Erdész Gyuri, az oldal készítôje. Szinte a kezdetektôl hirdeti a cicáinkat az oldal, amely mostanra már gyönyörûen kinôtte magát. Hajrá Találtcica! :) És persze a többiek, a Kisherceg blog és a Négytappancs, akik nagyon lelkiismeretesen frissítik rendszeresen a gazdikeresôinket.

Legújabb segítônk a Bastet Qahmar Táncstúdió (bastet@bastet.hu, www.bastet.hu), melynek szintén cicarajongó vezetôje felajánlott minden örökbefogadónknak egy ingyenes hastánc órát a Bastet Hastánc Egyesület nevében! Klassz kis árukapcsolás, ugye? :D És persze hova is járhatna hastáncolni egy macskaszeretô ember, ha nem a BASTET iskolába? :)))

Szeretném megemlíteni a Pro Canibus Alapítványt is, akiket akármikor megkerestünk, mindig nagyon kedvesen és segítôkészen reagáltak! Le a kalappal!

És persze ott van az a sok-sok önzetlen magánember, aki támogat minket. Gyógyszercsomagot küld, csapda megvételéhez, mûtéthez hozzájárul, konzerveket ad, 1-2 forintosokat felajánl, macskás felszerelést kapunk tôle, szállításban segít... sorolhatnám. Szeretnénk, ha tudnátok: nagyon hálásak vagyunk nektek! És itt nem csak a dolog tárgyi oldaláról van szó, hanem a bizalomról is. Bíztok bennünk, tudjátok, hogy amit adtok, arra megy, amire szánjátok, ezzel elismerve a munkánkat is. És ez legalább olyan fontos, sôt...

A napokban a Pro Canibus Alapítvány és magánemberek adták össze ennek a cicának a szemmûtétjére a pénzt.

 

Jól van, eszik, iszik, szépen rendbe fog jönni, aztán pedig gazdihoz költözik!

Köszönjük Nektek!

2008. júl. 17.

-

2008. júl. 17. 14:16, a bejegyzést Janina írta | még nincsenek kommentek

A MACSKÁK

A lázas szeretők és szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok és a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet:
gyászhintaja elé foghatná Orkus őket,
ha megtudnák dacos nyakuk hajlítani.

Ha merengenek, oly nemes szobor alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinxek a sivatagban,
melyeket az örök álom deleje fog.

Ölükből hűvösen pattog a villamosság,
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.


Charles Baudelaire

2008. júl. 3.

Felnőtt macskák dicsérete

2008. júl. 3. 15:44, a bejegyzést Janina írta | 2 komment
Kategóriák: cicáink

Az előző bejegyzés és a rá érkezett komment miatt gondoltam, hogy összeszedek pár olyan cicát, akiket felnőtt korban adtunk örökbe - persze van, amelyikük csak 7-8 hónapos volt, dehát ő már "nagynak" számít. A fotók mind a gazdiknál készültek és az idézetek is tőlük származnak. Remélem, egy kicsit sikerül elgondolkodtatnom azokat, akik azt hiszik, egy nagyobb cica már nem fog kötődni az új gazdájához...

Alíz: utcáról mentett

"Fülöppel nagyokat játszanak, bár a Füli néha még féltékeny, de csak a látszat kedvéért:) szóval minden OK! Még sohasem volt ennyire kedves cicám, mint Alízka, nagyon bájos kis jószág!"

Sissy: 10 éves kis öreglány, gazdája meghalt, így került hozzánk

"Sissy-ke igazi otthonra talált nálunk, szó szerint rajongásig lesz szeretve! Még soha nem láttam ilyen boldognak a Nagyikámat, mint amikor először magához ölelhette a kisasszonyt! :) Arany élete lesz."

Szandi: Népligetből mentett

"A Szandika ugyanolyan bűbájos, mint a megismerkedéskor volt. Az első éjszaka is jól telt, zömében velünk az ágyban."

Buci:gyártelep udvaráról mentett

"Nem ismernél már rá! Meg lett fürdetve, szép selymes a szöre, ki van kerekedve a pofikája és már nem
szomoru a tekintete! És nagyokat döglik és kezd keményedni a pocakja a sok
kajátol. :)"

Frici: Illatosról mentett

"Frigyes nagyon "belakta" magát ami azt jelenti, hogy nagyon otthonosan mozog mindenfelé, és a kezdeti visszafogottsága(ami szinte túlzásnak tűnt) is jócskán elmúlt.
Azóta szédületes játék és rohangálás az élete és persze sok-sok alvás. Nagyon szép cica, és szinte mindent ért, ezzel minden nap tud valami meglepetést okozni"

Pixie

"Pixie a legnagyobb telitalálat volt. Semmi pénzért nem engedném soha el a kis csitrit :)"

Kisróka és a mama: Illatos úti család, 5 baba volt összesen, Kisróka még 2 hónapos korában a mamájával együtt ment örökbe.

"Nagyon édesek, olyan jó érzés rájuk nézni, és tudni, hogy anya és fia páros."

Fecó

" Most már teljesen feloldódott. A kutyánkkal és a gyerekekkel is jól kijön. Szeret kinn az udvaron legyekre,
pillangókra, verebekre vadászni. Nagyon szeretjük."

Pamela: Margit szigeten szülte meg a babáit, ahol agyon akarták őket csapni. Ez az egy régebbi kép.

"Pami nagyon örült, amikor visszajöttem. Én még ilyet élőben nem láttam: bukfencet vetett boldogságában."

Bonbon, Illatos útról mentett cica

"Őfelsége nagyon otthon érzi magát, és hát nagyon anyás, folyton jön utánam, az ölembe van ahogy leülök, de ha a férjemnél van akkor is követ a tekintetével. Na és az ágy..folyton mellettem alszik."

Kopi: Illatosról mentett, festékkel leöntve találták

"Jönnek hozzám cicát örökbefogadni és végül mindenki a Kopaszt vinné. De nem adom :) Mostanában kutyát játszik, mindenhova jön utánam, ha megállok, leül mellettem" 

2008. jún. 24.

Mire figyeljen cica választáskor

2008. jún. 24. 9:12, a bejegyzést Janina írta | 2 komment
Kategóriák: macskatartás

Szóval eldöntetett: cica jön a családba :) Most már csak az a kérdés, hogy honnan és hogyan válasszanak. Elsőre nem tűnhet túl bonyolultnak a dolog, hisz' ilyenkor nyáron akárhova néz az ember, gazdit kereső macskák hirdetésével találkozik. De mégis, a bőség zavarában hogyan kellene azt a kis állatot kiválasztani, aki hosszú évekig társunk lesz, hisz ennek a kapcsolatnak harmónikusan kell működnie.

A két legfontosabb dolog: a cica lehetőleg ne legyen fiatalabb 8 hetesnél és egészséges legyen. Nade ezeket hogy tudják megállapítani? Megpróbálok segíteni :)

Először is, a cica kora. Felrakok pár képet, hogy ezek után Ön is könnyebben meg tudja saccolni a korukat.

Az újszülött kismacskák süketek és vakok. Teljes mértékben az anyjukra vannak utalva. Egy újszülött, vagy pár napos cica még csak mászni tud, és fél tenyerében elfér.

Ezek a kismacskák kb. 2 hetesek. A szemük most nyílt ki és egységes színű, füleik egészen aprók a fejükhöz képest, járásuk már biztosabb, de igyekeznek az anyjuk mellett maradni, mert kb. 2 óránként esznek.

Ez egy 4 hetes baba. Ilyenkor már szaladgálnak és egymást legyűrve játszanak az alomtestvérek. A legfontosabb ismertetőjel, hogy a kismacskák szeme kb. 5 hetes korukig kék. Mindegyiké! Ez után alakul ki a végleges szemszín, ami azért lássuk be, házimacskánál viszonylag ritkán kék...

8 hetesen már elválasztható korba lépnek. Normál esetben ilyenkor már szilárd tápot esznek (bár ha az anyjuk hagyja, még mindig rácuppannak néha :) ), szobatiszták és megkaphatják első kombinált oltásukat.

Itt pedig egy 11 hetes kismacska. A legideálisabb, ha 12 hetesen hozza el a macsekot, aki mindeddig a mamájával és a tesóival szocializálódott.

 

Itt szeretném azt megjegyezni, hogy súlyos tévedésben él az az ember, aki azt hiszi, hogy csak és kizárólag akkor fog "hozzá szokni" a kiválasztott macska, ha kölyökkorban hozza el! Számos olyan örökbefogadónk van, aki felnött cicát vitt el tőlünk és mondhatom, mindannyian nagy szeretetben élnek együtt a macskájukkal. A "hozzá szokás" nem korfüggő!! Akár kicsi, akár felnőtt, foglalkozni kell velük és erre sok macska őrületesen ki van éhezve. Hihetetlenül hálásak tudnak lenni a törődésért a felnőttek, általában azok a kidobott cicák, akik már megszokták, és rövidebb-hosszabb ideje nagyon is hiányolják az emberi társaságot.
Még egy dolog, ami esetleg a felnőttek javára billenti a mérleget: a kiscicákkal nagyon sok gond van. És ezt komolyan mondom. Persze semmi sem ér fel a bájukkal, megejtően tündériek tudnak lenni, de van, aki azt már csöppet sem találja bájosnak, ha éjjel a fején ugrál a kismacska, ha a függönyön lóg, szétrágja a növényeket, kikaparja a földet és úgy összességében: szétszedi a lakást. Egy kölyök állatnál erre fel kell készülni, mind a cicák, mind a kutyák esetében! Persze felnőve szépen lassan ők is leszoknak az ilyen randalírról, viszont van, aki inkább átugorja ezt az időszakot és egyből felnőtt macskát választ :D

Egy kis segítség a nemek megállapításához:

Forrás: http://www.famkat.hu/sexing.htm
Itt szöveges leírás is olvasható, amely még inkább megkönnyíti a felismerést :)

 

Akkor térjünk át az egészségre.
Itt a blogban már többször is taglaltam, hogy sajnálatos módon a macskáknak viszonylag sok féle betegsége van. A lappangási idő miatt nem lehetünk száz százalékig biztosak benne, hogy cicánk makk egészséges, de mégis vannak árulkodó jelek, ezekre figyeljenek:
- A cica összességében vidám, játékos, rohangálós. Azt szoktuk mondani, hogy ha bűn rossz a macsek, gond nem lehet :) Emellett pedig fogadja örömmel az emberi közeledést (kivéve ha Ön úgy dönt, vállal egy kevésbé szocializált macskát és majd Önnél megszelidül. Bátor döntés!), megkockáztatom, még menjen is oda az emberhez érdeklődve.
- Szeme, orra, füle tiszta! A szem és az orr körül látható váladék macskanáthára utal, a fülben lévő fekete pontok pedig fülrühre, ami sajnos kismacskáknál elég általános. Vigyázzon, ha már van otthon cicája, macskanátha más (oltatlan) cicákat is megfertőz (ugyanúgy cseppfertőzéssel, mit az emberi nátha), a fülrüh pedig villámgyorsan terjed tovább más macskákra.
- Szőrzete fényes, láthatóan egészséges, bolhának, fekete pontoknak nincs nyoma a szőr tövében sem.
- Végbélnyílása tisza (lásd: a fenti képen), hasmenésnek, féregnek nyoma sincsen.

Egyébként: egy beteg macskán látszik, hogy az. Szívszorító látvány ahogy apatikusan gubbaszt, szőre fénytelen és csapzott, sem ételre, sem szóra, érintésre nem reagál. Természetesen minden tiszteletem az Öné, hogyha így is vállalja a cicát! Nagy eséllyel teljes gyógyulás is lehet a végén, hiszen pl. a legjobban elterjedt, kölykökre leginkább jellemző macskanátha enyhébb formája könnyen gyógyítható!

 

2008. jún. 23.

Az állat tragédiája (magyarországi színjáték)

2008. jún. 23. 23:17, a bejegyzést Janina írta | 1 komment
Kategóriák: állatvédelem

Ezt be kell másolnom.

Egyszerűen nem találok rá szavakat. Olvassa el mindenki és vonja le a konzekvenciát...

 

Helyszín: Budapest, VI. kerület, Teréz körút, Nyugati pályaudvar előtt.
Időpont: 2008. június 20.

Szereplők:
1. középkorú, lepukkant tolókocsis férfi, aki saját bevallása szerint is ezen tevékenységéből tartotta el két gyerekét, vagyis hosszú évek óta űzi ezen befektetés- és adómentes tevékenységét…
2. Állatvédő, aki évek ellenkező tapasztalatai ellenére is, még mindig hisz abban, hogy nem kell szó nélkül tűrni a védtelen állatok kizsákmányolását és hogy ebben a jog és a hatóságok előbb-utób partnerek lesznek.
3. A Fővárosi Közterület-felügyelet ügyeletes diszpécsere és szolgálatban lévő járőrei.
4. És egy “elvileg jogállam”, érvényben lévő állatvédelmi és önkormányzati rendelettel…

Hát lássuk magát a cselekményt.

Péntek este hazafelé tartva - már meg sem lepődve a látványos - újra láttam, hogy régi ismerősünk kinn ül és picikepincsiszerű kölyköket árul, szokása szerint. Épp csak azon lepődtem meg, hogy a múltkori bejelentésem után megint felbukkant, mivel kb. egy hétig nem láttam utána, igaz, a város más részéből jött hír, hogy áttelepült “békésebb” terepre. Mégis úgy gondolhatta, hogy ha már egyszer évek óta ide volt szokva és baj nélkül élhetett ebből oly hosszú ideig, nehogy már valami kis mitugrász állatvédő köpjön bele a levesébe és rontsa az üzletét. Visszatért hát a valószínüleg legjobb bevétellel kecsegtető belvárosi területére, ahol a külföldiek és bámészkodók legnagyobb eséllyel szánják meg őt, a szerencsétlen nyomorékot, és szeretnek bele az édi-bédi kiskutyákba, kiscicákba, amely két tényező éppen elég ahhoz, hogy nehéz szívvel, de a “ma is tettünk egy kis jót” jóleső érzésével mégiscsak pénztárcájukba nyúljanak és kifizessék a sokszor igencsak borsos árat az amúgy oltatlan és nem egyszer eleve beteg, túl fiatal, még szopós kisállatokért.
Jobbérzésű járókelők néha megkérdezik ugyan, hogy miért nincs előttük egész nap se víz, se élelem, de ezek rövid úton el lesznek hajtva.
A kisállatok beszerzését illetően sok információ nincs, az árusító saját elmondása szerint véleltlen almok felesleges kölykeit szokta megkapni, ám ennek ellentmond a nagy számú fajtatisztának tűnő kiskutya, melyeknél sokkal inkább erősebb a gyanú a lopott mivoltukra, mint az ingyen ajándéknak.

Állatvédők rendszeresen kapnak hírt kétségbeesett állatbarátoktól, akik szemtanúi tevékenységének és a kisállatokkal való durva bánásmódjának, ám többnyire tehetetlenek.
Ugyanis hiába van érvényben a Budapest közterületeire vonatkozó Fővárosi Önkormányzati rendelet, miszerint az élőállat-árusítás tilos, egyszerűen nincs, aki ezt betartassa. Pedig maga a rendelet kifejezetten az ilyen esetek miatt lett bevezetve, mert viszonylag ritkán fordul elő, hogy tenyésztő a féltett kölykeit árulná a nagy fertőzésveszélyt jelentő utcákon, vagy hogy a háztáji kistermelő árulná almásládából a kacsáit, netán kocsi után kötött lovait, teheneit a város utcáin…
Szóval a rendelet éppen az ilyen oltatlan kölyköket áruló és az állatszerető embereket megbotránkoztató, állatkínzó egyének ellen lépett életbe, még sem történik semmi, ha valaki úgy gondolja, érvényt szerez a jognak az erre hivatottak segítségével, akár, mint törvénytisztelő és jogkövető állampolgár, akár mint jól fejlett erkölcsi érzékkel bíró, állatszerető emberi lény.
Nos, el kell, hogy mondjam: esélytelenek.
Hogy miért? Magyarra lefordítva a rendőrség és a közteresek cizellált válaszait: “mert kisebb gondunk is nagyobb annál, mintsem hogy ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozzunk, mint az állatok kínzása vagy pár hülye és értelmetlen rendelet betartatása. Sokkal inkább érdekel minket egy tilos parkolás vagy bármi, amiből könnyen, gyorsan kaphatunk egy kis bírságot, jutalmat.”

Mivel töretlenül hiszek mindezek után is abban, hogy egyszer lesz még itt jog és rend, hát fogtam a telefonomat és hívtam is azonnal a Közterület-felügyelet ügyeletét, hogy - lassan szokásomhoz híven -, bejelentsem az “élőállat árusítását közterületen”. Telefonban udvariasan, kulturált hangú férfi, aki megköszöni, hogy szóltam és biztosít afelől, hogy kollégái hamarosan mennek és megnézik. Kérdésemre, hogy ez kb. mennyi idő múlva lesz, mert talán megvárnám őket, azt válaszolja, hogy most éppen intézkednek, de vagy fél, vagy egy óra múlva ott vannak. (Hurrá, ez aztán a gyorsaság, de örüljön az állatvédő, hogy egyáltalán valahol szóba állnak vele ugye…) Hazaérve gyorsan átöltöztem, majd a fényképezőgéppel felfegyverkezve visszasiettem a “tetthelyre” úgymond megfigyelni és adatokat, bizonyítékot gyűjteni (kész James Bond film… :) )

Itt egy társával (talán a fia, amennyire hasonlít) és érdeklődőkkel látható, ahol a hölgy a lányával kis híján meg is vette egyiküket, sajnos mikrofonom nem volt, hogy halljam is, miért nem vitték el végül, de gyanítom, hogy soknak találták az árat. Tájékoztatásképpen: a múltkori, kb. 2-3 hétig árult huskykölyökért 35 ezret kért.
http://gallery.site.hu/d/5282343-2/DSC05061.JPG

Itt van az a pillanat, amikor a társa megérkezett, hogy segítsen neki “zárni”.
http://gallery.site.hu/d/5282346-2/DSC05055.JPG

A két picike kutyus, sajnos róluk jobb kép nem készült.
http://gallery.site.hu/d/5282338-1/DSC05048v.jpg

Végül, az érdeklődők elmente után összepakolnak:
http://gallery.site.hu/d/5282349-2/DSC05070.JPG

Megszámolják a bevételt (úgy látom, nem túl elégedett az összeggel, pár darab kétszázast láttam benne)
http://gallery.site.hu/d/5282352-2/DSC05072.JPG

Majd felpakolják a ketrecet a kocsira és elindulnak a Jászai irányába
http://gallery.site.hu/d/5282355-2/DSC05073.JPG

Mint látható, egészen adig maradtam, míg szépen lassan össze nem szedelődzködtek és el nem mentek, kb. fél órán át ülve nem túl messze tőlük.
Ezek után, fortyogva, hogy miért nem jöttek ki ennyi ideig a közteresek, felhívtam őket, hogy érdeklődjek…
És most jön az, ami miatt ezt az egészet úgy döntöttem, megírom, hogy mindenki megtudja…

“- Jónapot kívánok, az előbb én hívtam Önöket, hogy bejelentsem az élőállat árusítást a Nyugati előtt…
- Igen, a kollégák ki is mentek megnézni, de sajnos már nem találták ott.
- … Hogyhogy???
- Az illető meglátta őket és mire odaértek volna, elfutott. de ismerjük őt, tudjuk, hogy merre szokott felbukkanni, majd figyeljük.
- ELFUTOTT?????
- Igen, elfutott, mire intézkedhettek volna.
- Hogyan futhatott el, amikor ő tolókocsiban ül???????
- ….. Hát, a kollégák ezt mondták…
- Nos, akkor ha lehet, egy kérésem volna Önök felé: kérem, adja át a kollégáinak, akik kinn jártak, hogy én itt ültem mostanáig és ebben a percben mentek el, egészen eddig itt voltak kinn…
- Nem tudom, hölgyem, nekem ezt mondták a kollégák és most váltás lesz, más kollégák jönnek, már nem tudom átadni nekik…
- Készül Önöknél jegyzőkönyv az intézkedésről?
- Igen, ha történik intézkedés, de ilyen esetben, ha nincs intézkedés, nem. És ha van is, az titkos, harmadik félnek ki nem adható… És amúgy sem vagyunk hatóság, sokindent nem tehetünk ilyen esetben, csak szólni tudunk. De köszönjük a segítségét, intézkedni fogunk.
- Köszönöm, viszont hallásra…”

Hát ennyi. Egy dolgot nem közöltem vele: hogy készítettem fotókat az esetről, és erre biztosan nem számítottak. És arra sem, hogy mindezt megírom a nagy nyílvánosság előtt, hátha így eljut a kedves “már leváltott kollégákhoz” is az üzenet, hogy ezt bizony csúnyán benézték. Mert most lett elegem. És innentől nem lesz se éjjelük, se nappaluk, amíg végre fel nem fogják, hogy őket mi fizetjük, igen, még mi is, alsóbbrendű állatvédők. Hogy a mi adónkból kapják a pénzüket és - hogy stílszerű legyek - kutya kötelességük betartatni azokat a rendeleteket, amelyek a törvénytisztelő és adózó állampolgárok érdekeit szolgálják. Még akkor is, ha ezeknek történetesen az a fixa ideájuk, hogy az állatokat védenünk kell az őket kihasználók és kizsákmányolók ellen. Mert ha a többség úgy dönt, hogy ők ezt nem nézik tétlenül, és szeretnék, ha nem így lenne, akkor azoktól, akiket azért “tartunk”, hogy mindennek érvényt szerezzenek, nem elfogadható válasz az, hogy “bocs, nincs kedvem hozzá…”

És a másik kedvencem, hogy “nem tehetünk semmit”… Ugyanezt mondta szóról szóra a kerületi rendőrkapitányság ügyeletes tisztje, amikor nekik akartam szólni ugyanemiatt. Vagyis vannak olyan törvényeink (állatvédelmi tv.), és vannak olyan rendeleteink (lsd. fentiek), melyek ugyan léteznek, de senki se várja, hogy bárki bármit is tesz, hisz nem ezért születtek. Pusztán annyi oka volt létrehozásuknak, hogy be legyen vele fogva a szája azoknak, akik ezt kikövetelték… Emlékeztek még, hányan írták alá annak idején az állatvédelmi törvény meghozatalát kikényszerítő íveket? Több százezren, az érvényességhez kötelező többszöröse volt. Mindeme állatszerető, fejlett erkölcsi érzékkel bíró honfitársunk akaratát veszik semmibe.
Mindezt a mi pénzünkből.

Ez Magyarország, 2008-ban.

Ám nem kell ennek így lennie.
Nem kötelességünk csendben hallgatni és zsebre tennünk, amit kapunk. Még mindig rajtunk múlik, hogy tűrjük-e az arcunkba köpést és a semmibe vételt - arról már nem is beszélek, hogy az állatok mit tűrnek el tőlünk (tőlük!!!) - vagy teszünk ellene. Más nem védi meg az ártatlanokat, csak mi, akiknek számítanak. Nekünk kell kikényszeríteni ezt azoktól, akiknek ez nem számít, ám mégis ők vannak törvényhozói vagy végrehajtói státuszban.

Változás akkor lesz, ha mi akarjuk. Ha összefogunk és nem hagyjuk ezt tovább.
És most konkrétan, amit tehetünk:
Mindenki, aki meglátja az illetőt újra ténykedni, az azonnal hívja a Fővárosi Közterület Felügyelet központi számát (1/301-75-00) és ha erre képes a telefonja, akkor vegye fel a beszélgetést. Ugyan bíróság előtt nem bizonyíték, de nekik elég lesz a tudat is, hogy nem száll el az éterbe többé az a hazugság, amivel etetni akarják az embereket. (Nagyon bánom, hogy ez akkor hirtelen nem jutott eszembe, de legközelebb már biztosan nem felejtem el.) Mindig, mindenki jelentse be, ha olyat lát, ami az állatok szempontjából kifogásolható, és rá fognak jönni az illetékesek, hogy többé már nem söpörhetik a szőnyeg alá kényelmesen a témát, ahogyan azt eddig tették.
Ugyanezt kell tenni, ha rossz tartású állatot látunk (ez esetben a helyi jegyzőhöz kell írni, nem baj, sőt annál jobb, ha többen teszik ezt meg), és tegyünk feljelentést akkor is, ha állatkínzást tapasztalunk (ekkor a rendőrség az illetékes, ám ne lepődjünk meg, ha ők elküldenek a jegyzőhöz, azok meg vissza a rendőrségre…).
Ha sokan és kitartóan tesszük ezt, lesz eredménye.

Ne hagyjuk tovább szemlesütve az állatokkal való kegyetlenkedést, ez csak rajtunk múlik, hogy ne így legyen. Rajtunk, azokon, akiknek ez számít.

Fogjunk össze és ne ülhessenek többé az illetékesek nyugodtan a baérjaikon!


2008. jún. 22.

Minek a szerződés?

2008. jún. 22. 18:24, a bejegyzést Janina írta | 2 komment
Kategóriák: Cicagazdikereső Társaság

A macskának manapság sincs sok értéke. Ennek az az oka, hogy rengetegen vannak és ilyenkor, tavasztól őszig szinte az ember után hajítják. Épp ezért még mindig sokan elcsodálkoznak azon, hogy mi szerződéssel, ivartalanítási kötelezettséggel adjuk csak örökbe a cicáinkat (mellesleg ez nem újkeletű dolog, nagyon sok menhely régóta ugyanígy csinálja).

Szóval ennek okait szeretném röviden kifejteni:

1. Miért kell szerződést aláírni?
A szerződés kizárólag a cica érdekeit tartja szem előtt. Macskáink 99%-a utcáról, sintértelepről mentett állatka. Ki kevesebbet, ki többet szenvedett már élete során, de nagyjából mindegyikükről elmondható: nem volt olyan szeretetben, figyelemben, törődésben részük, mint egy gazdás cicának. Mi összeszedjük őket, kezeltetjük a betegségeiket és tartjuk őket, míg valaki örökbe nem fogadja. Ez bizony kötődéssel jár. Nem tagadtuk sosem: minden cicánk közel áll a szívünkhöz, így természetes, hogy a legjobbat akarjuk nekik! Nem szeretnénk, ha olyan betegségben halnának meg, ami kivédhető lehetett volna, így kérjük az oltások rendszeres beadatását. Nem szeretnénk, ha még egyszer utcára kerülnének, így vállaljuk, hogy ha a gazdi nem tudja tovább tartani, visszavesszük őket. Szeretnénk látni, hogy leendő gazdájuk is komolyan gondolja mindezeket, olyannyira, hogy hajlandó aláírni azt a szerződést, ami mindezt tartalmazza.

2. Ivartalanítási kötelezettség??
Végképp nem szeretnénk, ha mentett cicáink újabb, senkinek sem kellő kismacskákat hoznának a világra, ezzel újratermelve a felesleges szaporulatot. Ezek a macskák mind-mind így születtek meg! Nekik szerencséjük volt, kaptak esélyt az életre. De számtalan társuk nap mint nap hullik el az utcán, sintértelepen, kihajítva, elhagyva, magányosan, nagy-nagy szenvedések közepedte! A legtöbb embernek fogalma sincs arról, mennyire borzalmasan nagy számban fordul elő az állatok elleni kegyetlenkedés! A legtöbb ember nem látja át, hogy a nála megszületett 3-4 kismacska az évek alatt továbbszaporodva hány ilyen áldozatot gyárt! Nem csak a kóborként világra jött kismacskák, a gazdiknál véletlenül vagy szándékosan beszaporított, és boldog-boldogtalannak továbbpasszolt (csak vigye már valaki) cicák kölykei is jelentősen hozzájárulnak a milliós számú kidobott állat állományhoz!

Ezt megelőzendő mi nagyon szigorúan megköveteljük az ivartalanítást! Olyannyira, hogy ha az általunk örökbeadott macska még 1 éves korára sem lett megműtve, netán nőstény lévén le is szül, akkor a szerződés értelmében jogunk van az ilyen felelőtlen gazdától őt elkobozni.

Itt szeretnék kitérni arra a kényes kérdésre, ami miatt kaptunk már sok támadást, hogy mi vemhesen is ivartalaníttatunk. Higgyék el, nem szívesen tesszük! Borzasztó egy macskaszerető embernek, ha erre kényszerül! De be kell sajnos látni, hogy így is annyi rászoruló van és így is annyi megkeresésre kell nemet mondanunk, hogy nem hagyhatunk még újabb 4-8-10-100-500 senkinek sem kellő kismacskát megszületni... Véleményünk szerint a világra jötteken kell elsősorban segíteni! Nekik kell minden esélyt megadni, hogy boldog életük lehessen. Igen, sajnos ez más életekbe kerül... Sajnos ennyire nem érdekel még mindig egy csomó embert a macskák sorsa, sajnos még mindig nagyon sokan nem értik, mennyire hatalmas lépés lenne, ha mindenki csak a SAJÁT macskáját ivartalaníttatná! Akkor talán több esélye lenne az igazán rászorulóknak gazdijoz jutni, mi pedig nem kényszerülnénk ilyesmire...

Megjegyzem, Amerikában a menhelyek, segélyszervezetek habozás nélkül ivartalaníttatnak 6-8 hetes kismacskákat. Így egy életre kizárták annak az esélyét, hogy egy kóbor macska később utódokat nemzzen. Erről is elég ellentétesek a vélemények, de egy biztos: amikor már sem a kérés, sem a részletes magyarázat, sem a dühös kirohanás nem segít, akkor sajnos radikálisabb eszközökhöz kell nyúlni...

És végül 3. oltási költségek megtérítése.
Közel másfél éve foglalkozunk macskamentéssel és a kezdetektől az volt az elvünk, hogy a hozzánk bekerülő macskák a lehető leghamarabb kapják meg első oltásukat. Ez az ő érdeküket szolgálja! Sajnos eljutottunk odáig, hogy 60-70 macska mellett ezeket a költségeket nem tudjuk saját zsebből megfinanszírozni. Ezt az összeget szoktuk örökbefogadáskor elkérni, amivel egyébként a gazdi semmit sem veszít, hisz' a szerződés aláírásával vállalta, hogy rendszeresen oltatni fogja a cicát, így mindenképpen ki kell ezt fizetnie, akár nálunk, akár később az orvosnál. Lényeges dolog még, amit minden leendő gazdinak tudnia kell: ezáltal egy másik macska megmentését segíti! Elvisz tőlünk egy (két) cicát, az ő helyére újabb rászorulót tudunk hozni és kifizeti az oltási költségeket, amiből az újonnan bekerült cicát oltatjuk be. Így minden örökbefogadónk egy kicsit maga is macskamentővé válik :)

 

Van még egy nagyon fontos szempont: a szerződés, az oltási költség és az ivartalanítási kötelezettség elriasztja a komolytalanokat. Mi nem akarjuk minenáron, bárkinek, minél hamarabb, de lehetőleg tegnap örökbeadni a macskáinkat! Ha valaki a fenti feltételeket nem tudja vagy nem akarja vállalni, semmi gond, máshonnan is kaphat macskát (megjegyzem: sajnos...). Mi ehhez tartjuk magunkat és örömmel mondhatom, hogy így is vannak örökbefogadóink! Szimpatikus, tisztességes, macskaszerető emberek, akik számára ezek a feltételek egyáltalán nem meglepőek, hiszen ők nem gyerekjátéknak, szobadísznek vagy bio egérfogónak szeretnének cicát. Társként, családtagként fogadják őket és semmi kifogásuk nincs a szerződés ellen, hiszen számukra mindez természetes, enélkül sem gondoskodnának másképpen a befogadott cicáról.
Ilyen othonba adjuk nyugodt szívvel kis lelenceinket.

Régebbiek | Végére »

A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.

Kis virág